(Művészet -1966/12, Láncz Sándor cikke)
Idegenforgalmunk - s ezzel együtt népgazdaságunk - egyik fő gondja a Balaton propagálása és kihasználása: a tavat adottságai hazánk egyik legjelentősebb vonzerejévé avatták. E kihasználás egyik gátja azonban a szállodai problémák megoldatlansága, hiszen a vendég pénzéért zavartalan kényelmet, nyugalmat, színvonalas szórakozási lehetőséget kíván a szép környezet mellé. E gondokon kíván enyhíteni az az együttes, mely Siófokon készült el Polónyi Károly és Czigler Endre tervei alapján. Első tagját, a Balaton Szállót, 1962-ben adták át rendeltetésének, az utolsó komplexum, a tizenhárom emeletes Európa Szálló pedig ez év (1966) nyarán kezdte el működését. A négy szálloda: a három hatemeletes, a Balaton, a Lidó és a Hungária a Siófok étteremmel, az Éden bárral, a sort záró Európával, s a velük szemben megnyílt ABC áruházzal új színt jelent a már régebben épült motel és a Vénusz szálló szomszédságában.
Az első három épület azonos terv szerint készült - legfeljebb az előcsarnok és a recepció elhelyezése mutat eltérést. Az épületek lábakon állnak; ez kettős célt szolgál: biztosítja a szűk strandterület egységét s az épületben lakók nyugalmát egyaránt. Az épületet tartó földszinti vasbetonszerkezet kéttámaszú, mindkét oldalon konzolosan túlnyúló tartó.
Az emeletek megoldása is egyöntetű: a középen épült lépcsőház kétfelé osztja az egyes szinteket, s a szobák - szintenként 23 kétágyas szoba és a service-szoba - az ide kapcsolódó folyosóról nyílnak kétoldalt. Minden szobának erkélye van; az erkélyrács üvegének és függönyének egy-egy szállodában egyöntetű színezése mindegyik épületnek önálló hangulatot biztosít. A lépcsőfeljáró emeletenként társalgóvá szélesül, ahol néhány kommersz-bútor (a hely szebbet is megérdemelt volna: az Európában erre rá is jöttek a tervezők), rádió, televízió található. A Lidó és a Hungária Szállóban itt nyertek elhelyezést a murális díszítések.
Mielőtt ezek taglalásához fognánk, előbb fel kell vetni a kérdést: mi volt a céljuk e műveknek? A felület díszítése, dekoratív hatás elérése - vagy pedig valamilyen gondolati tartalom közlésére is kellett-e törekedniük? Ilyesmit ugyanis nem igen találunk - így kénytelenek vagyunk az előbbire gondolni. Ha áttekintjük a falon levő tizenkét művet, aligha lehet közös nevezőre hozni őket. Közös vonásuk - hat kompozíciót találunk a Lidó Szállóban és hatot a Hungáriában, - azonos motívumkincsük: álló-ülő figurák, nap, vitorla, halak, repülő madarak. Ahogy emeletről emeletre járjuk az épületeket, a díszítés mindinkább egyhangúvá válik; különösen így van ez a Lidó Szállóban, ahol hat mozaik található. Ez ismételten felveti a problémát: valóban figurális kompozíció szükséges-e ezekre a helyekre, ahol csupán a kompozíció szín- és formaritmusa érvényesül, jelentéstartalma nincs, vagy nem szükséges, hogy legyen.
A motívumkincs szegénysége megköti a művészeket - hiszen a helyhez, a környezethez való alkalmazkodás szükségszerűen bénítja őket - az ismétlődés fáraszt, untat, s a még oly kiválóan megoldott kompozíciók egymás utánját már nehezen elviselhetővé teszi. A művészien megoldott non-figuratív kompozíció, mely dekoratív funkció betöltésére kiválóan alkalmas (példa erre a Hungária Szálló egyik Gádor-kompozíciója) az ilyen jellegű helyekre sokkal inkább megfelel. Hiszen e műveknek nem kell az épület rendeltetésének, funkciójának eszmeiségét kifejezniök, mint valamely közösségi célt szolgáló épületnek: céljuk nem több a puszta díszítésnél. Ha valaki venné egyszer a fáradságot és összeszámlálná, hogy csak Siófokon a szállodák, éttermek, strandok "díszítésére" hány napot, vitorlát, halat véstek sgraffitoba, szőttek gobelinbe, állítottak össze kövekből vagy égettek kerámiába, a szám nagysága megdöbbentené, s igazam mellett érvelne. Persze, a non-figurációban is megvan az ismétlődés veszélye.
A Lidó Szálló emeleteire három művész készített mozaik-kompozíciót: Szabó István, Miskei László és Baska József, az I-VI., a II -V., illetve a III -IV emeletre.
A legsikerültebb kétségtelenül Szabó István két kompozíciója, közülük is a VI. emeleti a jobbik: nagy nyújtott keskeny figura, mellette hatalmas sárga-kék nyelveket lövellő, feketével kontúrozott sárga-napsugár. Mindkét alkotásán jól alkalmazza a színritmusok visszatérő harmóniáját, s kompozíciója valóban mozaikszerű, ellentétben a többiekével, ahol bizony sokszor érezhető a táblakép-reminiszcencia. Szabó István mindkét kompozícióját szinte a nyugtalanságig fokozott mozgalmasság, villanó színek jellemzik. Az V. emelet monochrom naposmadaras, korsót tartó nőalakos együttese csak úgy, mint a II. emelet fekete-fehér árnyalataiban előadott figurás-madaras-növényes kompozíciója komponálásmódjában is, előadásában is a táblaképre emlékeztet; színvilága nem üt el eléggé a falat burkoló metlachit lapoktól.
A III - IV emelet mozaikjain érezhetően nagy volt a művész gondja, mivel töltse ki a síkot: az ülő nőalak előtt álló gólyák, a felette repülő madár s a “közt" kitöltő mozaikkockák, valamint a három nőalak 2+1 ritmusú megoldása eléggé konvencionális elgondolások.
Lényegesen sikerültebbek a Hungária Szállóba került alkotások. Gádor Istvánt nem kell dicsérni: művei dicsérik a mestert 75 éves születésnapja alkalmából rendezett gyűjteményes kiállításon, aki invencióban, szellemiségben még mindig egyik legfiatalabb, legtalálékonyabb alkotónk. Az I -II -III. emeletre készített művei mind mások; csupán egy a közös bennük: pompásan megfelelnek díszítő szerepüknek. Mindhárom emeleten kerámialapokat helyezett a falra. Az egyik zöldes alapszínben halak "ürügyén" rakott színkompozíció, világító kékekkel-sárgákkal, a másik nagy fehér alapon kék és zöld repedezett táblák, közéjük játékos-rajzos kompozíciók iktatva. A harmadik - s ez talán a legszebbik - jobbszélén nagy sárga folt (talán a napkorong), alatta kék, repülő madárra emlékeztető folt és csodálatos szép, víztükörre utaló, három egymásalatti, vonalasan meghúzott mély türkizkék színű, szélein elhaló vastag színvonal, belejátszó feketékkel. Ez alkotások ismét példát adtak az elvonatkozás és konkrétság lehetséges egységére, mint a népmesében: madár is, nem is az, nap is, mégsem az, víztükör is, valójában elvont folt csupán, de szépségével, ragyogásával megragad, funkcióját pedig pontosan teljesíti.
Eléggé ritkán találkozunk Pap János alkotásaival: annál nagyobb öröm, hogy ezúttal szellemes, a környezethez jól illő mőveket produkált. Mindhárom kompozíciója mesealakokat varázsolt elő. Az V. emeletre helyezett Tücsökzenekara ritka jól sikerült szabad kompozíció: balról két hegedűs, jobbról két fuvolás húzza a középen táncoló két állatnak, akik önfeledt vidámsággal ropják a táncot. Hasonlóan kedves a Lidó halljában - sajnos, eléggé oldalt elhelyezett - Tücsökbőgőse. A másik két emeletre készített alkotását kerámialapokból rakta össze, témáját a Balatonról szóló mesékből válogatta.
A három szállót a Siófok Étterem hosszanti téglánya köti össze az Európa Szállóval. Az éttermet a víz felől teljes magasságban eltolható üvegfalak választják el a különben teljes egészében fedett, de nyitható terasztól - ennek szélvédelmét is üvegfal biztosítja, mely egyben a tó mellett nagy számban rajzó bogarak ellen is védelmet nyújt.
A mennyezet, mint a parasztszobákban, szabadon vezetett betongerendázattal kiképzett; nagyon vitatható azonban az egyik sor kékre festésének indokolt volta, még ha a víz mellett is vagyunk (ugyanez nagyon zavaró az Európa Szállóban is!).
A terem egyharmadában Simó József szellemes térválasztó kerámia rácsa osztja a teret. A rács egyszerű, középen körösen lyukasztott négyzetalakú, valamint álló és fekvő alakban elhelyezett változó nagyságú, trapézalakú elemekből komponált, hét függőleges sorban, mintegy két-két és fél méter magasságig. Az ötletes fehér kerámiarács, díszítő funkcióján túl, a terem jobb kihasználását is biztosítja: egyik része a penzionált vendégek, másik a betérők kiszolgálására szolgál.
A hosszanti falat Simó Ágoston kerámia-képei díszítik. A fehér falon végigfutó széles fekete vonal fogja egybe a Balaton menti helységeket jelképező alkotásokat, melyek színben ritmizálva haladnak végig a falon. Hévíz, Balatonszentgyörgy, Keszthely, Szigliget, s a többiek: összesen tizenhat rajzosan komponált jelkép jelenik meg.
Vitatható, hogy egyik-másik valóban jellemzi-e az ábrázolt helységet, például Földvárt az állomás háta mögötti templom. A kompozíció egésze azonban kellemes hatású, jól díszít, érdeklődést kelt a betévedő, elsősorban külföldi vendégekben, s így céljának mindenképen megfelel.
A sor záróeleme, a tizenhárom emeletes Európa Szálló, mint hatalmas felkiáltójel emelkedik a víz partján. Térben csatlakozik előző három társához - öccseihez - mégis önálló. Hatalmas vasbeton tuskókra támaszkodik - ezek közül a vízfelőli kettőt borítja Garányi József kerámiakompozíciója - s így magasodik ki, hogy tetejéről pompás kilátást nyújtson egyik oldalt a vízre s messze a veszprémi dombokra, másik oldalon pedig a somogyi lankásra. Víz felőli oldalán végig üveggel borított - mögötte fut végig a lépcső, s ennek teréből nyúlik be egyoldalra a folyosó, melynek kétoldalán helyezkednek el az erkélyes szobák, szintenként 14. Az első emelet magasságáig kívülről a beton zsaluzással főrészfogasan modellált. A földszinti teret egyik oldalt a porta és a hall, másik oldalon pedig az étterem tölti be.
Garányi József négy kompozíciója - egyenként 3 - 3 méter, 50 cm vastag - fogja körül a tartót: teljesen monochrom megoldásban alkalmazza ugyanazon motívum variációit. Álló-ülő alakok, különböző ritmusban megoldva: egy ülő-két álló, két ülő közt egy álló, egy ülő-egy álló ismét, majd három ülő. A figurák teljesen elnagyolt, jelzésszerűen megoldottak: lényegében vaskos vonalak jelzik a befoglaló és a tagoló formákat. Ezek az alapból kiemelkedve, adják a pozitív és negatív elemek váltakozását, ritmusát. Ezt segítik elő a "tartozékok" is: a fejre tett tányér, a térdre helyezett korsó, a napkorong, a hajó s a többi. A pozitív tagokat a nagy vonalcsóvákkal megbontott alapra egységes felfogásban rakja, s töri őket, ahogy az értelmezés megkívánja, mindenkor tartózkodva a részletek kibontásától. Garányi József e művében jó érzékkel lépett mestere, Gádor István nyomdokaiba, rátalálva a díszítőkerámia helyes megoldására.
Négy Bán István-gobelin díszíti a szállodát: három az étteremben van, a vízzel szemközti falon, egy pedig az előcsarnokban, a lift mellett (eléggé eldugva). Ez utóbbi városképszerű rajzával, tartózkodó pasztell színeivel kellemes, bár a jutaszőnyeg anyagának erős szemcséssége nem nagyon illik a beton-üveg-fa környezetbe. Még ennél is kevésbé helyénvaló azonban az étterembe helyezett három gobelin: a nem nagy térnek elegendő díszítést ad a nagyméretű kerámia, a három faliszőnyeg már felesleges ide. Sajnos, a vendéglátóipar "halmozása" jelentkezik ez elgondolásban: a faliszőnyegeket eredeti helyükről hozták át ide, nem kellő körültekintéssel.
De még ennél is szerencsétlenebb ötlet volt a tizenkét emeleten végig pasztell alapszínekre festeni egy-egy város jellemző épületének stilizált rajzát, s ezzel népszerűsíteni egy-egy légitársaságot. Sajnos, színkulturáltságunk alapvető fogyatékossága jelentkezik itt: a kék betonlépcső mellé rózsaszín, zöld, meleg barna stb. színek, s rajtuk London, Moszkva, Varsó, Szófia stb. egy-egy jellegzetes épületének rajza: ez semmiképpen sem illik az egyszerűségével hatni kívánó környezetbe.
Siófokról szólva egy új plasztikai alkotásról is szót kell ejtenünk: a Dimitrov park új Támaszkodó Kislányáról, Ligeti Erika újonnan felállított kőszobráról. A virágos kertbe, fák, növények közé helyezett kőszobor sikeresen őrzi a műfaj jellegzetességeit, anélkül, hogy e szobroknak az utolsó években megszokott epigonizmusát is örökítené. Karcsú termet, jó arányok, a túlzott részletezés elkerülése jelzik a mű erényeit. Oldalról a test zárt nyugalmát kellemesen bontja meg a lábak enyhe hajlításából, a térd előbbrehozásából keletkező hullámvonal, elölnézetből pedig a zárt térdből induló kicsit széthúzott két lábfej (jellegzetesen fiatal lányos állás, a művész jó megfigyelőkészségét dicséri). A talapzat durvább-szemcsésebb kidolgozása is a szobor finomabb felületét hangsúlyozza: a mű egésze jól illeszkedik a nagyforgalmú park világába.
Láncz Sándor
(A jelzett forrásból a szöveget és képet a blog szerzője digitalizálta)
| Szerző: | Forrás: | Megjelent: |
|---|---|---|
| Nofre-blog | . |
m/ Kapcsolódó oldalak, linkek:
http://www.architecahungarica.hu/ah_hu/ah_hu_egy_kep.php?linkid=509
Forrás: Városépítési Tervező Vállalat
Balaton Hotel, Lidó Hotel, Hungária Hotel, Európa Hotel
Ez hibátlan, és nagyon értékes információkat tartalmaz! Jó hogy feltöltötted NofreT.
VálaszTörlésHa nem gond szívesen belinkelném az alkotások műlapjaihoz.
Ády
Természetesen semmi akadálya, hogy belinkeld a bejegyzésben található cikket.
VálaszTörlés(most látom, hogy néhány hiba bent maradt a karakterkódolási problémámból, de még ma kijavítom- bár ezek nem érintik a lényegi tartalmat)
Arra szeretném a figyelmed felhívni, hogy a Balaton szállóban NEM volt kerámia-dísz az emeleti pihenőknél, ez a szövegből több helyen kiolvasható.