 | ||
| Kiállítási katalógus címoldal |
 | ||||||
| Samu Katalin - Napimádó kő, 30 cm |
„STÚDIÓ 70"
FIATAL KÉPZŐMŰVÉSZEK
KIÁLLÍTÁSA
„A mostani tárlaton láthatjuk, hogy vannak, akik már érett alkotók, s tárlatról tárlatra váltak differenciáltabbá; és vannak, akik tehetséggel felvértezve most indulnak a nem könnyű pályán" — írja a katalógus ünnepélyes bevezető szövege.
A Stúdió mintegy tíz éve indult, kezdetleges körülmények között, rossz kiállítási lehetőségekkel. Ma Budapest egyik legjobb kiállító helyiségében, az Ernst Múzeumban, szép, elegáns rendezésben mutatkozhat be. Ez kétségkívül nagy eredmény, de kérdés, vajon a művek is ilyen eredményeket mutatnak-e fel. Kérdés, hogy indokolt-e a katalógus ünnepélyes beköszöntője, jogosultak-e a dicséretek.
A Stúdióra a kezdet kezdetén még kevesen figyeltek, inkább csak azok, akiket speciálisan a fiatalok törekvései érdekeltek. Később viszont, néhány éven át, az érdeklődés középpontjába került. Indokoltan. Mert akkoriban itt a valóban izgalmas, problematikus, kísérletező, egymással ellentétes tendenciájú képeket és szobrokat lehetett látni, s a Stúdió messze túljutott azon, hogy fiatalok próbakiállítása, pályakezdők félénk bemutatkozása legyen. Erőteljes, határozott, sokszor egészen érett művek kerültek a közönség elé, amely hálásan fogadta őket a műcsarnoki tárlatok évről évre ismétlődő hagyományos unalma helyett.
Ezzel szemben most, ezen a jubileumi Stúdiótárlaton, éppen ez a jól ismert Műcsarnokhangulat fogad. A középszer olyan erős, olyan átütő, hogy még a valóban eredeti alkotások, végiggondolt és szuggesztív művek is szinte felszívódnak a többiek tömegében, s alig lehet rájuk találni. A legszomorúbb, hogy — különösen az első termekben — kiállított festmények mennyire hasonlítanak egymásra.
Nemcsak az a baj, hogy emlékeztetnek Domanovszkyra vagy másokra, hanem, hogy egymástól sem különböznek. Mintha példaképeiket is kollektíve választanák, hogy még ennek a választásnak a felelősségét és veszélyét is csökkentsék.
A vásznak szürkében szürkén oldott tónusa lépésről lépésre visszatér — mintha a kiállításon való részvétel feltétele lett volna ez az uniformizált szemléletmód. Persze, a hatások azért árnyaltabbak is: Bernáth Aurél Riviérájának reminiszcenciájával éppúgy találkozunk, mint Lakner László sajátos test-ábrázolásaival — s szinte mindegy, hogy az induló művész Bernáth vagy Lakner nyomába akar lépni, ha ennyire nem tud magának önálló világot teremteni.
S a szobrok most már nemcsak Borsos Miklós zárt, tiszta formáit, hanem a fiatalabbakat, Samu Katalint és másokat is követik.
A hagyományok átvétele, kiérlelése nemcsak nem káros, de kifejezetten szükséges is a továbblépéshez. De itt ez az átvétel valahogyan nem hat meggyőzően — mintha a fiatalok szándékosan a járt utakat keresnék, mintha eleve nem is akarnának saját hangjukra rátalálni, s különösebb belső meggyőződés nélkül szegődnének egyik vagy másik már elismertebb mester uszályába. Emellett, úgy tűnik, nem egész eddigi működésüket reprezentálja az itt kiállított három-négy alkotás, hanem mintha ezek kifejezetten erre a kiállításra készültek volna, s izgalmasabb, egyénibb, őszintébb műveik pedig a műtermekben pihennek.
Az az érzésünk, hogy ugyanezeknek a fiataloknak a munkáiból egy egészen más jellegű kiállítást is össze lehetett volna válogatni, ha ők maguk nem érezték volna mintegy kötelezőnek az uniformizált szemléletmódot, a szürkébe oltott posztimpresszionizmust, az elnagyolt, kőbe vésett anya-gyermek-ábrázolást ...
A középszerből is kiemelkednek azonban művek, amelyek ilyen vagy olyan módon önálló stílusra tartanak igényt. Meglepően érettnek hatnak Garabuczy Ágnes festményei, finoman oldott felületekkel, távoli ikon-inspirációjukkal. Csáji Attila kis képei ezüstös, változatos felületükkel új élményt nyújtanak. Érdekes és mindenképpen dekoratív, humoros hatású Galambos Tamás ruha-kompozíciója és az ugyancsak naiv imitációjú Zoltánfi István Triptychon-ja. Vajda Lajos hagyománya jó értelemben támad fel Kováts Albert tiszta, érett kompozícióján és különösen harmonikusan megoldott fotómontázsain. Rendkívül erőteljesek, szellemesek és, éppen groteszkségük révén, meggyőzőek Kő Pál kicsi, eleven szobrai. Magától értetődően egyszerű formákkal, és mesterségbeli tudással lep meg Bohus Zoltán üveg-kompozíciója és krómacél domborítása.
Az érem nyújtotta lehetőségeket újszerűen aknázzák ki Asszonyi Tamás és Ligeti Erika munkái.
A dadaizmus világát idézi távolról Záborszky Viola festménye, míg Kóka Ferenc képei elmosódott színvilágukkal atmoszférát teremtenek. Szépek a zománc-művek, különösen Kátai Mihály és Mayer Berta alkotásai.
A grafika aránylag nagyon szegényes: miután néhány igazán kitűnő grafikusunk van, s a magyar grafika átlagszínvonala is feltehetően magasabb a festészeténél vagy szobrászaténál. Itt azonban inkább a kiúttalanság látszik. Attól még nem lesz modern vagy szuggesztív egy nyomat, ha nagy, fekete foltok tarkítják, s viszont a túlzott aprólékosság sem kelthet önmagában meseszerű, álomvilág-hatást.
Az összképet tehát sok egyéni szín, egyéni íz tarkítja, csak sajnos, ahhoz nem elég, hogy a kiállítás, bármilyen módon is, az átlagoson valamivel túlemelkedkjék.
(Passuth Krisztina)
KIÁLLÍTÁS
A VÁSÁRHELYI TORNYAI JÁNOS MÚZEUM RENDEZÉSÉBEN
A KIÁLLÍTÁSI ANYAGOT ELBÍRÁLTA
CSOHÁNY KÁLMÁN
RIDOVICS LÁSZLÓ
KISS KOVÁCS GYULA
KISS SÁNDOR
A FÉNYKÉPEKET KÉSZÍTETTE: ÉGETŐ JÁNOS
"Mert művészet nincs, ha mintája nincsen,
s barát barátban él tovább: ha arcát akarom,
a te arcod kell kivésnem."
(Michelangelo)
1934-ben születtem Hódmezővásárhelyen. Iskolai éveim túlnyomó részét is itt töltöttem. Érettségi vizsgát Budapesten tettem. Utána a Képzőművészeti Főiskolára kerültem, ahol egy évig Mikus-növendékként, majd az Iparművészeti Főiskolán Borsos Miklós tanítványaként folytattam tanulmányaimat. Itt szereztem diplomát 1958-ban, azóta Vásárhelyen élek és dolgozom.
Nofre-blog
http://nofre-retro.blogspot.com/
A kiállított anyag a főiskola befejezése óta eltelt évek munkáinak java része, önálló kiállítással most jelentkezem először a vásárhelyi Tornyai János Múzeumban.
Szobraim és rajzaim a Vásárhelyen élő emberekről és állatokról készültek. Ismerem őket, közöttük nőttem fel, sok élményt nyújtanak számomra. Éppen ezért tartottam kötelességemnek, hogy itt mutassam be először munkáimat, melyek létrejöttéhez az itt lakó emberek és a számukra munkájukhoz, létfenntartásukhoz nélkülözhetetlen kedves állatok nyújtották élményüket.
SZOBROKKapcsolódó oldalak, linkek:
1. Puli 36 cm terrakotta
2. Férfi akt 66 cm terrakotta
3. Csikó 20 cm terrakotta
4. Tehénfej 25 cm terrakotta
5. Ülő gyerek 8 cm terrakotta
6. Dömötör Miska fej 31 cm terrakotta
7 Pincérnő 62 cm terrakotta
8. Szegfűs lány 60 cm terrakotta Szeged v tul.
9. Sárga ruhás lány 60 cm terrakotta Nemzeti Galeri" tul.
10. Ülő nő 35 cm terrakotta Dr Varga L. tul.
11. Mura 30 cm terrakotta
12. Lány 54 cm terrakotta
13. Fekvő fiú 56 cm terrakotta
14. Lófej 50 cm kő
15. Borjúfej 43 cm kő Szalay F túl.
16. Malacfej 20 cm kő
17 Fekvő borjú 80 cm kő Hmvhely v tul.
18. Fekvő csikó 80 cm kő
19. Fiú csikóval 37 cm gipsz
20. Játszó mackók 23 cm gipsz
21. Kisborjú 18 cm gipsz
22. Két csikó 185 cm gipsz Mátraháza
23. Mackó 160 cm gipsz Tiszasziget
24. Csikó 165 cm fém Szeged v tul.
25. Lány 153 cm gipsz
26. Fiú 180 cm gipsz
27 Birka 50 cm gipsz Mg. Techn. Hmvhely
28. Lóitatás. relief 65x40 cm gipsz
29. Felkelő csikó 20 cm terrakotta
30. Bikát vezető férfi 83x49 cm terrakotta
31. Anya gyermekével 64x121 cm terrakotta
32. Fiúfej 23x30 cm terrakotta
33—34. Fekete-vörös lófej 12 cm 2 db terrakotta
35. Legelő csikó 16 cm terrakotta
36. Ülő nő terrakotta
37 Ló 45x60 cm gipsz
38. Kutyakölyök
V Á Z Á K
39. Váza 47 cm kerámia
40. Váza 47 cm terrakotta
41. Váza 61 cm
R A J Z O K
1. Anya gyerekkel 80x65 cm szén
2. Lóhátas 42x61 cm pittkréta
3. Bivaly 42x61 cm szén
4. Gyerekek 42x61 cm ceruza
5. Pincérlány 42x61 cm ceruza
6. Kéztanulmányok 42x61 cm ceruza
7 Lányok 42x61 cm ceruza
8. Ülő nő háttal 42x61 cm ceruza
9. Asszony kapuban 42x61 cm ceruza
10. Játszó gyerekek 42x61 cm ceruza
11. Fürdőruhás lányok 42x61 cm ceruza
12. Fogat 42x61 cm barna pitt
13. Emberpár 42x61 cm ceruza
14. Nő drapériával 42x61 cm ceruza
15. Női fejek 42x61 cm ceruza
16. Sportolók 42x61 cm ceruza
17 Birkák 30x42 cm barna pitt
18. Bivaly (fekvő) 3Cx42 cm szén
19. Anya gyermekkel 2. sz. 24x42 cm szén
20. Drapériás férfi 30x42 cm ceruza
21. Tanulmány háttal 1. sz. 64x28 cm ceruza
22. Szoptató anya 22x42 cm ceruza
23. Fiú háttal 22x42 cm ceruza
24. Lófejek 30x42 cm ceruza
25. Fiúfej 30x42 cm ceruza
26. Gyerekfürdetés 30x42 cm ceruza
27 Fekvő bika 30x42 cm pitt
28. D. M. portré 23x42 cm ceruza
29. Szakácsnők 30x42 cm ceruza
30. Női akt 30x17 cm ceruza
31. Pihenő lány 30x42 cm ceruza
32. Csikó 30x42 cm ceruza
33. Aranka 30x42 cm ceruza
34. Három fiúfej 30x42 cm ceruza
35. Tanulmány háttal II. sz. 30x42 cm ceruza
36. Tanulmány háttal III. sz. 42x61 cm ceruza
37 Asszonyfejek 43x45 cm ceruza
38. Női akt 61x42 cm ceruza magántulajdon
