Egy éve mondott búcsút a sorstól pazar-hosszúra mért alkotó életnek. Kilencvenegy esztendős volt. Ismerősei, barátai, s akik valaha is találkoztak vele, őrzik sugárzó emberségének báját, csibészes szemevillanását, anekdótázó kedvét, sziporkázóan találó aforizmáit
A Nemzeti Galéria dísztermében művészi fényképről tekint le a közönségre, szakállal benőtt arcából kicsit csodálkozva villan ki a szeme, mosolyogni kész és mintha éppen mondani készülne valamit, vagy új szobraival szándékozna meglepni bennünket.
Nincs új szobra. Egy évvel ezelőtt mindent befejezett, és mégis mintha most került volna ki vésője alól — életművének cseppje a tengerből — ez a tárlat.
Nofre-blog http://nofre-retro.blogspot.com/
Goda Gábor azt mondotta róla: "Ha író lett volna, bizonyos, hogy rövideket ír..." Kurta, de monumentális írásokat, ahogy kevés anyagból tartalmasat, látványosat, óriásit mintázott.
Alig három arasznyi lovasszobra olyan harmonikusan méltóságteljes, hogy önkéntelenül felidézi egyik találó mondását, amelyet valamely óriási méretű lovasszobor láttán ejtett: »A lóból is megárt a sok*.
Az emigráció hosszúranyúlt, küzdelmes ideje is igazolta azt a hitét, hogy az élet szép, csak meg kell keresni benne a szépséget. Mindig ezt kereste, kutatta, s ha néha tévedett, nem restellt ismét nekifogni a munkának.
Életpályája a század eszménykereső, kifejezéseket kutató törekvéseit őrzi; művei arról vallanak, amit szóban is gyakran megfogalmazott: "-Minden igazi művész útja a realizmushoz vezet."
Bronzai, márványai bensőséges gondolatokat hordoznak. Az Emberpár című kompozíció szerelemről, gyöngédségről, erőről, szépségről vall.
A Furulyázó fiúban költőként fogalmazza meg a muzsika és az ember harmóniáját, áttör a bronz hűvösén, és tökéletes érzelmi azonosulást vált ki.
(megjegyzés: nem furulya, hanem fuvola a hangszer mert a fuvola csöve játék közben a fúvás irányára merőlegesen, oldalsó helyzetben áll, a furulyával ellentétben. Több helyen olvasható "Fuvolázó fiú" címmel- helyesen)
Van, amikor méltóságteljes, máskor meg groteszkre törekvő, de mindig humánus. Szinte kényszerítően irányítja a figyelmet arra, hogy mindenki meglássa: milyen szép a Sarukötő nő mozdulata, vagy a Kaszakalapáló nekigyűrkőzése, s mennyi báj van a Zömök férfi-ben, aki erős, izmos és nagynak akar látszani, s úgy lép ki, hogy szinte megrendül lába alatt a bronz talapzat. Éva című fehér márványszobra a mai asszonyideál, póz nélküli, szép, természetes és mégis titokzatos, amennyire minden ember, vagy a szerelem, az élet hordozója az.
Régebben a kánikula nem kedvezett a tárlatoknak. A Nemzeti Galéria azonban szakított a hagyománnyal, s több éve már, hogy meleg napokra is igyekszik örömet szerezni a szépművészet híveinek. Az Aba-Novák kiállítás mellett most Vedres Márk műveinek bemutatásával használja ki azt a lehetőséget, amelyet a hűvös termek gyönyörködtetésül kínálnak a hazai és külföldi látogatóknak. A rendezés igényes munka, csak a katalógus hiányzik nagyon.
Sz. P.
Nők lapja / 1962. aug. 18.
A hiányolt katalógus itt található
Kapcsolódó oldalak, linkek:
