2010. szept. 7.

Gádor István 75. születésnapi köszöntése

GÁDOR ISTVÁNT KÖSZÖNTJÜK
hetvenötödik születésnapja alkalmából. Köszöntik művésztársai, barátai és mindazok, akik művészetét és azon keresztül az egész kerámiaművészetet megszerették, tanítványai, akiket erre a művészetre felnevelt.

(Művészet -1966/12, Domanovszky György)

Gádor István nemcsak művésze, alkotója és mestere, tanítója a modem magyar kerámiának, hanem egyik legkiemelkedőbb életrehívója, elindítója is. Mint fiatal kezdő szobrász figyelemmel kíséri a külföldön akkor már kezdő lépéseit tevő egyedi keramikusok munkásságát és egyelőre a szobrászat mellett kísérletképpen maga is próbálkozik az agyaggal és mázzal. Voltak ugyan néhányan minálunk is, akik ebben a műfajban dolgoztak, de jelentős eredményt egyikük sem ért el, és a modern magyar kerámia elindításában döntő szerepük nem volt. Gádor István, bár I912-ben mint szobrász mutatkozik be a tárlatokat látogató közönségnek, de két évre rá már mint keramikust is megismerhetik. Ettől kezdve a szobrászat mind kevesebb szerepet kap alkotótevékenységében és a húszas évek elején már mint keramikust tartják számon. A húszas évek közepétől az érdeklődés is fokozódik a kerámia iránt, ami természetesen ösztönzőleg hatott a művészekre, már tudniillik arra a kisszámú művészre, aki az agyagot és a mázat választotta művészi mondanivalójának közlésére.

Erre az időre Gádor István már keramikussá képezte magát. A szobrászi indítás csak segítette e plasztikai művészetben és nem akadályozta, amint az igen könnyen megtörténhetett volna. Egész művészi munkássága alatt vigyázva kerülte a műfaj sajátosságainak ellentmondó, sokszor csábító utakat.
Már korán, a húszas évek elején kialakítja önálló stílusát, amit primitív expresszionizmusnak nevezhetünk. Ez azonban nem egy stílus, egy kifejezési mód mellett való elkötelezettséget jelent nála. Művészi munkásságának egyik fő jellemzője az állandó kísérletezés, a sok irányban való útkeresés, így jut el mindig újabb és újabb eredményekre, melyekhez vissza-visszatér, hogy mondanivalóinak más és más formát adjon. Alkotóerejének állandó körforgását jelenti ez. Saját magának mestere, kísérletezéssel és munkával válik keramikussá, kiépítve sajátos formavilágát, de továbbhaladva ebből fejleszti egymást követő és egymásból adódó stílusait. Művészetének egymást követő korszakaiban felhasználja az előzményekből mindazt, amit a műfaj szempontjából vitathatatlan értéknek tart és újból alkalmazza, de nem ismétli, átírja az akkori stílusának megfelelően. A műfaj sajátosságának ez a keresése és több fogalmazásban való alkalmazása Gádor István művészetének egyik jellemzője.

Veszedelmes buktató lehet a művészek számára a korok stílusáramlatain belül jelentkező gyors ütemű divatváltozás, és különösen áll ez az iparművészekre. A divat változásainak kiszolgálására Gádor István sohasem vállalkozott. Viszont művészetének egy másik jellemzője, hogy mindig korszerű, mondanivalóit a kor követelményeinek megfelelően fogalmazta és fogalmazza. Mivel azonban a műfaji sajátosság mindennél fontosabb nála, így érthető, hogy korábbi alkotásainak jelentős része még ma is korszerű.

Az igény mindig meghatározóan hatott a művészetekre. Ennek felismerése, különösen előre való megérzése nagyban segíti a művészt, hogy időben felkészüljön annak kielégítésére. Gádor István időben felismerte, hogy új társadalmunk sosem látott nagyszabású építkezések évtizedeit hozza. Érdeklődése fokozatosan a kerámiának mint murális műfajnak megfogalmazása felé fordult. Kísérletek sorozatába kezdett és ebbe olyan anyagokat is bevont, melyek a kerámiával egységbe foghatók és amelyek együttesen a fal külső vagy belső díszítésére alkalmasak. A lehetőségek olyan széles skáláját dolgozta ki, aminőre azelőtt még csak nem is gondoltak. Az eredmények alkotóképességének egy teljesen új oldalát adják. Valójában az utolsó tíz-tizenöt évben jöttek létre, és biztosan mondhatjuk, hogy a kísérletek és az abból adódó lehetőségek még távolról sincsenek lezárva.

Nehéz Gádor István több mint öt évtizedes művészi alkotótevékenységéről néhány sorban olyan összképet adni, hogy abból annak minden jellemzője megfelelően kidomborodjon. De akkor, amikor a legfontosabbakat csak néhány vonással érzékeltetjük, abból nem maradhat ki az alkotó művész mellett a tanító mester sem. És ez a nagy keramikusművészen túl, már az embert is mutatja nekünk.

Gádor István több mint egy évtizeden keresztül mestere volt annak a fiatalabb művészgenerációnak, melynek tagjai keramikusaink legkiemelkedőbb, legeredményesebb csoportját alkotják. Közülük már jó néhány Munkácsy-díjas. Munkásságuk és annak elismerése bizonyítja, hogy mesterük irányító keze helyes utat mutatott számukra és a módszer is jó volt, mert saját útjukat járják és nem a mesterük mögött kullognak.

Gádor István mint tanár csak papíron ment nyugdíjba, valójában ma is tanít. Nemcsak művein keresztül, hanem főleg azzal, hogy műterme minden szakember számára nyitva van és nincsenek műhelytitkai. Elért eredményeit minden művész számára felhasználhatóvá teszi.
Művészek, barátok, tanítványok és a művészetet kedvelők nagy tábora szeretettel figyeli Gádor István további művészi munkásságát.
                                              Domanovszky György



(A jelzett forrásból a szöveget és képet a blog szerzője digitalizálta)

Kapcsolódó oldalak, linkek:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Ratings and Recommendations by outbrain

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails